ZölDiák – zöld hírek diákszemmel Az év madara 2014-ben a túzok

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDF 

Az „év madara” program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében különösen fontos szerepe van a lakosságnak. Az idei év madarát rendhagyóan nem a közönség választott szavazataikkal, hanem a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei, tekintettel arra, hogy az egyesület idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját.

Ez alkalomból szerették volna jobban megismertetni az érdeklődőkkel címermadarukat.

 

A túzok a madarak osztályának a darualakúak rendjébe a túzokfélék családjába tartozó faj. Magyarország hivatalos madara, akit a MME 1986-ban és idén is Az év madarává választott.

Legnagyobb egybefüggő európai udvarló- és fészkelőhelye Magyarországon van. Főleg Dévaványa közelében, a Dévavényai Túzokrezervátumban fordul elő, de él a Hortobágyon, a Nagykunságon és a Nagy-Sárréten is. Az 1975-ben alapított rezervátumban a túzokfiókákat mesterségesen nevelik. A természetes élőhelyükön meg nem védhető fészekaljakat megmentik, a csibéket felnevelik, és visszajuttatják a természetbe.

A túzok körülbelül akkora, mint egy pulyka, ám ennek ellenére kitartóan tud repülni, de erős futólábával a nyílt vidékek jellegzetes földlakó madara. Tollazata szürkésbarna piszkosfehér mellrésszel, szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is. A kakas magassága mintegy 100 cm, tömege elérheti a 18 kg-ot, de a tyúk átlagosan csak 4,5 kg. A kakasra jellemző a torok két oldalán, az alsó csőrkáva tövénél található, foszlott fehér dísztollakból álló bajusz. Háta vöröses árnyalatú barnássárga, fekete és világos harántsávokkal, hogy a ragadozók ne fedezzék fel az éppen költő madarat, hasa fehér, melltájéka világosbarna. Lábán csak 3 ujj van, amelyeket hatszögletű szarupikkelyek borítanak. Élőhelye a füves puszta, a nagyobb gabona- és kukoricatáblák, de óvatos és rejtőzködő életmódja miatt nagyon ritkán látható. Fészkét a termesztett növények közé rakja, dürgőhelynek azonban a réteket, az alacsony füves területeket választja, táplálkozni is kijár ezekre. Fészkeit a mezőgazdasági művelés állandóan veszélyezteti. A túzok mindenevő: nagyobbrészt fűfélékkel táplálkozik, de fogyaszt rovarokat, csigákat, férgeket, különböző magvakat, sőt, néha rágcsálókat vagy kisebb madarakat is. Állati és növényi eredetű táplálékának aránya szezonálisan változó. Téli táplálékában nagyon fontos szerepet játszik a repce. A kifejlett kakasok közvetlenül a szaporodási idő előtt nagy kiterjedésű territóriumot foglalnak el. Különböző hangokkal, önmutogató, fenyegető magatartással próbálják megfélemlíteni riválisaikat. A tojóknak jellegzetes tánccal udvarolnak: fejüket hátrahajtják, faroktollaikat felmerevítik, szárnyaikat kifordítják, torokzacskóikat felfújják – ez a tevékenység a dürgés. A tojó a földön kisebb mélyedést váj és fűvel béleli ki. Egy fészekalja 2-3 szürkészöld, barna foltos tojás; a költési idő 20-28 nap. A csibék fészekhagyók, néhány óra elteltével követik a tojót. Mivel csak egyszer költenek évente és kevés tojásuk van, reprodukciós képességük nagyon gyenge.

A túzok hazánkban 1970 óta fokozottan védett, eszmei értéke a legmagasabb kategóriát jelentő egymillió forint.

Nagyon örülünk, hogy az idei tanévben a zöldkártyás jutalomkirándulás során meg tudjuk nézni a dévaványai rezervátumban a túzokot közelebbről is.

 

A túzokról az anyagot a Zöld Diákparlament tagjai gyűjtötték